Kiss Judit Ágnes: Fantázia, fantázia

        

Ma éjjel úgy kívántalak, ahogy
nem tehetném, hisz nem tudom, milyen
lehet az érintésed (túl azon,
hogy átkarolsz tánc közben). Hát igen,
legjobb szeretőnk a fantázia,
belemerülünk (vagy éppen ő belénk?),
s nem is kell más eszközt használnia
az embernek, hogy jó legyen. Elég
egy mondat, amely ízt vagy illatot,
színt vagy tapintást pontosan idéz,
s az összes élvezet, mit adhatott
agy és test, minden szó mögül kinéz.
(Hogy mért kellenek versek még ide,
ezek után ne kérdje senki se.)

Szlukovényi Katalin: Cím nélkül

        

Hogy volt-e oka, vagy csak így esett,
már nem találgatom. A tény a lényeg:
így alakultunk. (Ki?) Határeset,
sőt határátlépés. De lénye tényleg
úgy telibetalált, akár a pinty.
(Nemcsak e képzavar zavar, ha már itt
tartunk.) Hol is tartunk? Barátaink
szerint csupán a végkifejlet számít,
de nem értek egyet. (Egyet nem értek
ugyan én sem, te sem tudod a választ,
tartok tőle, de úgyis csak tévképzet,
kiről mit tartunk, vagy hogy bárki választ.)
Mindegy. (Így sem árullak el, ne félj.)
Nincs is egyes szám második személy.