A hó nem a halál A hó csak félbe maradt élet
Vagy befejezett múlt Ahogy a domboldalon lépek
vércsöpp vöröslik fel lábamnál de arcomon
érzem sós-édes melegét Mintha lidércláng vagy kísértet
Közelebb hajolok hozzá s magamhoz hajlok közel
megrezzen a vércsepp és szirma forróságot lehel
száraz ajkaimra érzem valami most a hóból
a ködből a télből hirtelen őrült nyárba visz át
Nem tudom ki küldte s nekem küldte-e a pipacsát
Nem tépem le számmal úgy hajolok hozzá remegve
mint aki megint él s kinek lenne még ehhez kedve
