Nem a kéj, nem a hit, nem a dicsőség.
Nem az e világi rang, nem a bőség.
Ám - akár szükösen - de az öröm!
Nem a közmegbecsültség - az öröm!
Nem a boldogság - e didergő hőség -
de az a hűs, bársonyos eszelősség:
az a józanult téboly - az öröm!
Mert volt a mámor, a torkig telt becsvágy,
volt a gyönyör, volt hány tucat vetetett ágy:
neked vetett ágy - s mindet megvetetted.
Egy életen át az öröm hiányzott.
- Mit az örömtelen sosem feledhet. -
Hisz még a boldogságból is épp az öröm hiányzott.
(Simonyi Imre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése