Jánk Károly: É l ü n k

Fémesen összecseng két fogaskerék,
Szuronyok hegye a törött csendhez ér,
A nyelv körül még lobot vet a szó,
A folyosókon támolygó hajók.
És egyhangúan felbúgnak a fák,
Gyümölcshullajtó néma harsonák,
A kirakatok, krepp-papírbabák,
Üvegbura alatti láng - tetszhalott,
Teáscsészékhez koccanó hajnalok -
Leszűrik mind a keserű teát
A képzeletre hullott angyalok...

Földközi terek félemeletén
Élünk az Isten nyitott tenyerén.