de nézd csak
reggelünket
ahogyan észrevétlen őrlik
tudod én néha megcsodálom
mozgólépcsők egykedvű
vasredőit
szalagkorlátba
hogyan kapaszkodik
a metrószél-fújta város
egyszerre szokva hozzá
látványpékségek
illatához
s görnyedve
úgy miként a fák
lombjuk ha földre engedik
a napnak indulók is
most eresztik addig
terheik
hogy így lehetne testük
talán egy pillanatra
könnyebb
(kilenc másodperc reggelente
míg szemébe nézhetsz
a feljövőknek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése